Let’s continue our excursion around the National Theater. The next building is the Palace of Art with these huge windows so the theater can see herself (a theater is a she..isn’t it?) every day in the mirror. She is still young…and you know how the young ladies are!!!:) By the way today we are celebrating the day of Poetry in Hungary. On the birthday of Attila József who is my favorite Hungarian poet (beside János Pilinszky). One of his poems in English:
MAMA
I’ve thought one week of Mama only.
Upon her hips she bore, ungainly,
A clothes-basket; she’d climb the stairway
Up to the drying attic’s airway.
Then, for I was an honest fellow,
How I would shriek and stamp and bellow!
That swollen laundry needs no mother.
Take me, and leave it to another.
But still she drudged so quietly,
Nor scolded me nor looked upon me,
And the hung clothes would glow and billow
High up above, with swoop and wallow.
It’s too late now to still my bother;
What a giant was my mother –
Over the sky her grey hair flutters,
Her bluing tints the heaven’s waters.
1934. October.
Translation by Zsuzsanna Ozsváth and Frederick Turner
Boci elintézte annyival, hogy nem nagyon szereti ezt az épületet. Én se szerettem, mert utáltam a sok botrányt az építése körül, ez a ház már mérgezetten született. De most mikor ott voltam, először ilyen közel akkor egyszerűen jól éreztem magam és közelről tetszett a sok részlet. Például ez a bazi nagy tükör, amiben a színház nézi magát:)
Ma van a költészet napja. Magyarul nem hiszem, hogy be kéne mutatnom József Attilát.